A fogszabályozástól a laikus kívülálló által vágyott cél még a súlyos harapási rendellenességek esetén is ritkán jelenti magát a korrekt fogászati rehabilitációt. Számára a kezelés célja inkább a „keep smile” társadalmi attitűdnek való megfelelést jelenti, melynek lényege tehát egyfajta belső kitárulkozás igénye és a kívülállók elismerésének elvárását, annak érdekében, hogy a munkáltató, tárgyalópartner, barát, társ stb. pozitív benyomást szerezzen ápoltságot sugárzó mosolyunkon keresztül belső énükről (szuvasodásmentes, ép, fehér, szabályos stb. fogazatunkon, a gyulladásmentes ápolt ínyünk és üde leheletünkön – mintegy rejtett személyiségdimenzió – kisugárzása által). A tökéletesen rendezett szájmiliő magabiztosságot ad személyiségünk egészének rendezettségére vonatkozóan. Nos, a fentiek hiánya az, amelyre a prevenciós stratégiát építeni inkább szerencsésnek látszik, mint a per se profilaxisra. Fontos tehát tudatosítani mindenki számára, hogy az egészséges száj, a társadalmi életminőség része! Ez az életminőség nem véletlenszerű és fatális, mint pl. a szem színe, hanem megszerezhető. A száj- és a fogazati állapot legalább annyira vált a lélek tükrévé az elmúlt évtizedekben, mint az a tekintet volt évszázadokon át. Ha szájegészség a szociális életminőség része, akkor az cél és érték! A másik tudatosítani kívánt mozzanat, hogy napjainkra ennek a minőségnek és a hozzá tartozó életérzésnek a megszerzése lehetségessé vált azok számára, akik azt igénylik és akik tesznek érte. Magába foglalja azt is, hogy elérhető is kell, hogy legyen, ill. hogy az is maradjon (az élet egészén át). A sokszor gúnyosan „pepsi feeling”-nek definiált (egyfajta tömegízlés + minőség = életérzés) attitűd, amire a birtoklási vágy felkeltésén keresztül a motiváció épül. Tehát nem fogyasztásról, hanem birtoklásról van szó, mert az a megtartást is magában foglalja.
Forrás: Preventív fogászat – Ida, Nyárasdy, Jolán, Bánóczy (2009)Medicina Könyvkiadó Zrt
Fogszabályozó műtétek